190
Etu kako sam nameril u enciklopedijata Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. 1-17, Budapest, 1886-1901. U idna státija ij hurtata za krašovenete, za kujatu se ij mislilu či sa i tija balgare. Posle istoricite sa ji zavarteli, či sa harváte. U tazi státija ij publikuvanu, nislučajnu vájda, i idno kunče na artista Papp Sándortól sas vingánskata nusija.
A bolgárok.
Resiczáról is visz vasút Anina-Stájerlakra a Karas-völgyben fekvő Krassova községen át. E község néprajzi tekintetben különösebb figyelmet érdemel, mert főhelye a Karas völgyében élő, közel 10.000 főnyi krassován bolgárságnak. Ezekből a krassován bolgárokból s a temesmegyei Vinga és a torontálmegyei Ó-Besenyő vidékén lakó, körűlbelűl 12.000 főnyi síkföldi bolgárságból áll hazánk bolgár lakossága. A krassován bolgárokról a közhiedelem azt tartja, hogy azon bolgároknak volnának utódai, kik a XIV. és XV. században a török elől menekűlve, a Balkánból hazánkba telepedtek. E közhiedelemnek azonban nincs semmi számbavehető történeti alapja. Egészen bizonyosnak vehető ellenben, hogy a törökök kiűzetése után következő első években a környékbeli románsággal együtt költöztek be a mai Románia Olton innen eső részéből, hová Bulgáriából a XVII. században menekűltek a törökök üldözései elől. A síkföldi bolgárok Sztaniszlavics nevű püspökük vezetése alatt Mária Terézia uralkodása idején tepedtek le Magyarországon. Mind a két fajtájú bolgárság római katholikus vallású.
A síkföldi bolgárok az eredeti bolgárjelleget úgy külsejökben, mint nyelvökben és életmódjukban sokkal jobban megőrizték, mint a krassovánok, kik a románokkal és szerbekkel összekeveredve, még nyelvöket is a szerbbel cserélték föl, noha számos bolgár szokást megtartottak.
Nagy különbség van a síkföldi és a krassován bolgár falvak építése és a házak berendezése között is. A síkföldi bolgár falvak fasorokkal beilltetett egyenes útczáikkal, csínos házaikkal a bánsági német falvakhoz hasonlítanak; a rendetlenűl épűlt krassován falu ellenben olyan, mint a szegényes külsejű román falvak. A síkföldi bolgár a házát vert falból vagy vályogból építi, a krassován pedig gerendákból rójja össze, a gerendák közti nyílásokat rőzsével tömi be s aztán betapasztja agyaggal. Minden bolgár háznak van egy fő szobája, mely az útczára két, az udvarra pedig egy ablakkal néz s a melyet ünneplő szobának szoktak használni. A szoba közepén áll az asztal, mely szépen hímzett fehér terítővel vagy tarka szőnyeggel van leterítve. Az útcza felöli két sarokban két ágy magaslik megrakva párnákkal, derékaljakkal és takarókkal egészen a gerendáig. A falak mellett faragott székek, színes lóczák és tulipános ládák vannak. Ez utóbbiakban tartja ünneplő ruháját a család minden tagja. A falakon szent képek, a tálasokon és fogasokon cserép, vagy újabb időben porczellán tálak, tányérok és kancsók vannak. Az ajtó egyik oldalán púposodik a fehérre meszelt kemencze, mely kivűlről, a konyhából fűlik. A konyhán túl az udvar felé van a lakó szoba. Ebben tartózkodik az egész család s itt van elhelyezve a háziasszony szövőszéke is.
A síkföldi bolgár férfiak nyáron kivarrott galléros inget, pitykés mellényt és gyolcs gatyát vagy vitézkötéses kék posztó nadrágot viselnek, fejökön pedig kerek karimájú kalapot. Néhol a kalap karimáját fölhasítják, mint bolgárországi törzsrokonaik. A legények eljegyzésük alkalmával sipka formájú, ezüstös szalagdíszt tesznek kalapjukra s a zsebkendőt a karima hátsó részébe dugják.
Télen testhez álló s térdig érő fekete prémes juhbőr ködmönt viselnek A krassován férfiak viselete is hasonlít a síkföldi bolgárok most leírt viseletéhez azzal a különbséggel, hogy derekukon rendszerint még bőröv is van, melyben a szerbekhez hasonlóan csontnyelű kést hordanak. Télen báránybőr kucsmát, nyáron pedig kerek nemez kalapot viselnek. Vasárnapokon és ünnepeken a ködmönt félvállra vetve hordják.
Délmagyarországi bolgárok. Papp Sándortól
A női viselet kicsipkézett újjú, ránczos hátú s ékesen kivarrott vállú ingből áll, melyre fényes gombokkal s aranyos sujtással díszített világos kék mellényt vesznek. A szoknya hosszú és sűrű ránczokba van szedve, piros vagy vörös alapszíne barnán van sávozva s elől nincs összevarrva, mert oda a bolgár női öltözet legékesebb darabját, a kötényt kötik. A kötényt a leányok maguk szövik, pirosra festik, aranyos és ezüstös paszománttal szegik be, szívekkel, virágokkal kivarrják és szalagokkal cziczomázzák föl. E kötények, mint a bolgár házi ipar termékei újabb időben nagyon keresettek s az ismeretes bolgár szőnyeggel egyetemben jó jövedelmi forrásúl szolgálnak. Az asszonyok turbánformára kötött fehér fejkendőt viselnek. A leányok hajukat hullámosan fodorított varkocsba fonják, melynek végébe földig érő szines szalagot fonnak. Általában czipőt, fekete vagy piros csizmát viselnek. Télen a vingai asszonyok asztrakánnal prémezett mentét, a bessenyeiek pedig zsinóros bőrdolmányt vetnek vállaikra. A krassován nők öltözete egészen romános. Hosszú fodros ingben járnak, melyet a csipőnél felgyűrnek, hogy benne a szükséges apróságokat: bicskát, ollót, stb. elhelyezhessék. Lábszáraikat térdig érő durva s többnyire barna vagy sávos daróczba burkolják, de e burkolatot balfelől nyitva hagyják. Újjatlan ködmönt, vagy virágosan beszegett s a vállaknál fekete báránybőrrel prémezett s tulipánokkal kivarrott juhbőr mellényt viselnek. A leányok hajadon fővel járnák, az asszonyok pedig hajfonatukat kontyba csavarják s abba félhold alakú fésűt tesznek s rá hátúl lelógó fehér kendőt borítanak. Olykor tűkkel és színes gombokkal is felczifrázzák e különös alakú fejdíszt.
A bolgár a földmívelést szereti. Nincs is a svábon kivűl Dél-Magyarországnak oly földet áhítozó népe, mint a bolgár. De, ha mint földmívelő nem boldogúl, legszívesebben kertész és szőnyegkereskedő lesz belőle s mint ilyen messze földre is elvándorol. Fő vágya a birtokszerzés s ha ez minden igyekezete mellett sem sikerűl, kiköltözködik, és mivel nyelveket gyorsan tanúl s hajlandó a más nemzetiségűekkel való összeházasodásra, könnyen beolvad más népekbe. Ez az oka, hogy beköltözése óta alig szaporodott. Nyugodt, sőt közömbös természete mellett sincsen mélyebb érzelem: híjával; meglátszik ez egyszerű, de mély érzésű népköltészetén, szokásain és időtöltésein is. A krassován bolgár sokkal érzelmesebb a józan, sőt egy kissé prózai természetű síkföldi bolgárnál. A magas hegyek, a mély és szűk völgyek, a havasi rétek szépsége, a csermelyek lassú mormolása és a fenyvesek méla csendje alkotják rendszerint költészetük képeit. A krassován ifjak esténként a kútaknál, a faluvégi gyepen, vagy nappal künn a mezőn, a havasi réten igen szivesen szokták dalolni. Néha párbeszédes nótázás folyik. A legény fönn a hegyen, a leány lenn a völgyben vagy valamelyik hegytetőn dalol, a távolból dalban felelgetnek egymásnak a szerelmes párok.
A krassován bolgár egyúttal babonásabb is, mint a síkföldi. Nálok a szentek kultusza mellett a szellemek, a rémek és manók tisztelete is nagyban szokásos. Semmi sem jellemezhetné jobban a krassován bolgárok vallásos felfogásának primitiv voltát, mint az, hogyha valamelyik védőszentjük erőtlennek bizonyúlt be, egyszerűen elcsapják s egy másikat választanak új házi szentnek. Papját mindkét fajú bolgár nagyon tiszteli. Kalapját a plebános lakása előtt még akkor is leveszi, ha a papot nem látja. Általában a magyarországi bolgárság szorgalmas, takarékos, tisztességtudó és törvénytisztelő népecskéje hazánknak.
A síkföldi bolgárok az eredeti bolgárjelleget úgy külsejökben, mint nyelvökben és életmódjukban sokkal jobban megőrizték, mint a krassovánok, kik a románokkal és szerbekkel összekeveredve, még nyelvöket is a szerbbel cserélték föl, noha számos bolgár szokást megtartottak.
Nagy különbség van a síkföldi és a krassován bolgár falvak építése és a házak berendezése között is. A síkföldi bolgár falvak fasorokkal beilltetett egyenes útczáikkal, csínos házaikkal a bánsági német falvakhoz hasonlítanak; a rendetlenűl épűlt krassován falu ellenben olyan, mint a szegényes külsejű román falvak. A síkföldi bolgár a házát vert falból vagy vályogból építi, a krassován pedig gerendákból rójja össze, a gerendák közti nyílásokat rőzsével tömi be s aztán betapasztja agyaggal. Minden bolgár háznak van egy fő szobája, mely az útczára két, az udvarra pedig egy ablakkal néz s a melyet ünneplő szobának szoktak használni. A szoba közepén áll az asztal, mely szépen hímzett fehér terítővel vagy tarka szőnyeggel van leterítve. Az útcza felöli két sarokban két ágy magaslik megrakva párnákkal, derékaljakkal és takarókkal egészen a gerendáig. A falak mellett faragott székek, színes lóczák és tulipános ládák vannak. Ez utóbbiakban tartja ünneplő ruháját a család minden tagja. A falakon szent képek, a tálasokon és fogasokon cserép, vagy újabb időben porczellán tálak, tányérok és kancsók vannak. Az ajtó egyik oldalán púposodik a fehérre meszelt kemencze, mely kivűlről, a konyhából fűlik. A konyhán túl az udvar felé van a lakó szoba. Ebben tartózkodik az egész család s itt van elhelyezve a háziasszony szövőszéke is.
A síkföldi bolgár férfiak nyáron kivarrott galléros inget, pitykés mellényt és gyolcs gatyát vagy vitézkötéses kék posztó nadrágot viselnek, fejökön pedig kerek karimájú kalapot. Néhol a kalap karimáját fölhasítják, mint bolgárországi törzsrokonaik. A legények eljegyzésük alkalmával sipka formájú, ezüstös szalagdíszt tesznek kalapjukra s a zsebkendőt a karima hátsó részébe dugják.
Télen testhez álló s térdig érő fekete prémes juhbőr ködmönt viselnek A krassován férfiak viselete is hasonlít a síkföldi bolgárok most leírt viseletéhez azzal a különbséggel, hogy derekukon rendszerint még bőröv is van, melyben a szerbekhez hasonlóan csontnyelű kést hordanak. Télen báránybőr kucsmát, nyáron pedig kerek nemez kalapot viselnek. Vasárnapokon és ünnepeken a ködmönt félvállra vetve hordják.
Délmagyarországi bolgárok. Papp SándortólA női viselet kicsipkézett újjú, ránczos hátú s ékesen kivarrott vállú ingből áll, melyre fényes gombokkal s aranyos sujtással díszített világos kék mellényt vesznek. A szoknya hosszú és sűrű ránczokba van szedve, piros vagy vörös alapszíne barnán van sávozva s elől nincs összevarrva, mert oda a bolgár női öltözet legékesebb darabját, a kötényt kötik. A kötényt a leányok maguk szövik, pirosra festik, aranyos és ezüstös paszománttal szegik be, szívekkel, virágokkal kivarrják és szalagokkal cziczomázzák föl. E kötények, mint a bolgár házi ipar termékei újabb időben nagyon keresettek s az ismeretes bolgár szőnyeggel egyetemben jó jövedelmi forrásúl szolgálnak. Az asszonyok turbánformára kötött fehér fejkendőt viselnek. A leányok hajukat hullámosan fodorított varkocsba fonják, melynek végébe földig érő szines szalagot fonnak. Általában czipőt, fekete vagy piros csizmát viselnek. Télen a vingai asszonyok asztrakánnal prémezett mentét, a bessenyeiek pedig zsinóros bőrdolmányt vetnek vállaikra. A krassován nők öltözete egészen romános. Hosszú fodros ingben járnak, melyet a csipőnél felgyűrnek, hogy benne a szükséges apróságokat: bicskát, ollót, stb. elhelyezhessék. Lábszáraikat térdig érő durva s többnyire barna vagy sávos daróczba burkolják, de e burkolatot balfelől nyitva hagyják. Újjatlan ködmönt, vagy virágosan beszegett s a vállaknál fekete báránybőrrel prémezett s tulipánokkal kivarrott juhbőr mellényt viselnek. A leányok hajadon fővel járnák, az asszonyok pedig hajfonatukat kontyba csavarják s abba félhold alakú fésűt tesznek s rá hátúl lelógó fehér kendőt borítanak. Olykor tűkkel és színes gombokkal is felczifrázzák e különös alakú fejdíszt.
A bolgár a földmívelést szereti. Nincs is a svábon kivűl Dél-Magyarországnak oly földet áhítozó népe, mint a bolgár. De, ha mint földmívelő nem boldogúl, legszívesebben kertész és szőnyegkereskedő lesz belőle s mint ilyen messze földre is elvándorol. Fő vágya a birtokszerzés s ha ez minden igyekezete mellett sem sikerűl, kiköltözködik, és mivel nyelveket gyorsan tanúl s hajlandó a más nemzetiségűekkel való összeházasodásra, könnyen beolvad más népekbe. Ez az oka, hogy beköltözése óta alig szaporodott. Nyugodt, sőt közömbös természete mellett sincsen mélyebb érzelem: híjával; meglátszik ez egyszerű, de mély érzésű népköltészetén, szokásain és időtöltésein is. A krassován bolgár sokkal érzelmesebb a józan, sőt egy kissé prózai természetű síkföldi bolgárnál. A magas hegyek, a mély és szűk völgyek, a havasi rétek szépsége, a csermelyek lassú mormolása és a fenyvesek méla csendje alkotják rendszerint költészetük képeit. A krassován ifjak esténként a kútaknál, a faluvégi gyepen, vagy nappal künn a mezőn, a havasi réten igen szivesen szokták dalolni. Néha párbeszédes nótázás folyik. A legény fönn a hegyen, a leány lenn a völgyben vagy valamelyik hegytetőn dalol, a távolból dalban felelgetnek egymásnak a szerelmes párok.
A krassován bolgár egyúttal babonásabb is, mint a síkföldi. Nálok a szentek kultusza mellett a szellemek, a rémek és manók tisztelete is nagyban szokásos. Semmi sem jellemezhetné jobban a krassován bolgárok vallásos felfogásának primitiv voltát, mint az, hogyha valamelyik védőszentjük erőtlennek bizonyúlt be, egyszerűen elcsapják s egy másikat választanak új házi szentnek. Papját mindkét fajú bolgár nagyon tiszteli. Kalapját a plebános lakása előtt még akkor is leveszi, ha a papot nem látja. Általában a magyarországi bolgárság szorgalmas, takarékos, tisztességtudó és törvénytisztelő népecskéje hazánknak.
posted by Nick at 5:43 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home